magyar
2017. 09. 25 - 13:43 logo

Sajtóközlemény a projektben végzett kutatásról

Hatékonyabb együttműködésre van szükség a bűnmegelőzés intézményei között - A TÁMOP 5.6.2 kiemelt projekt a társadalmi kohéziót erősítő bűnmegelőzési és reintegrációs programok módszertani megalapozására

A TÁMOP 5.6.2 kiemelt projekt előkészítő szakaszában elkészültek a legelszomorítóbb bűnügyi statisztikákat produkáló Észak-alföldi, Észak-magyarországi és Dél-dunántúli régiók bűnmegelőzési és reintegrációs projektjavaslatai, amelynek alapját egy, a bűnmegelőzés területén dolgozó szakemberek körében elkészített felmérés is képezte.

A felméréseket a Magyar Gallup Intézet végezte 2008 novembere és 2009 januárja között. A vizsgálat témája természetesen szorosan kapcsolódott a kiemelt projekt három központi területéhez. A vizsgálat az áldozattá válás megelőzése, az áldozatsegítés, a bűnelkövetők társadalmi beilleszkedése, reintegráció területén dolgozó, és a gyermek- és fiatalkorú elkövetőkkel foglalkozó szakemberek szakmai tapasztalatait, véleményét és igényeit mérte fel. Összesen 100 szakembert kérdeztek meg.

A megkérdezett szakemberek a mindennapi munkájukban érzékelt legfőbb akadályozó tényezőként leggyakrabban a forráshiányt, a túlzott adminisztrációt, a szakmai munkával való túlterheltséget és az alacsony anyagi megbecsülést említették. A gyermek- és fiatalkorú elkövetőkkel kapcsolatba kerülő szakemberek a felsoroltakon túl az általuk áttekinthetetlennek vélt jogszabályi keretekre és munkaerőhiányra hivatkoztak, mint hátráltató elemekre. Ők úgy gondolják, hogy a gyermekvédelemben sok szakember az embertpróbáló, nehézségekkel teli munka miatt idejekorán megtapasztalja a szakmai kiégés következményeit és gyakran nem rendelkezik kellő motivációval.

Mindhárom terület szakértői egyetértettek abban, hogy munkájuk hatékonyságát leginkább az gátolja, hogy az érintett területek (bűnelkövetők reintegrációja, gyermekvédelem, áldozatsegítés) szempontjából fontos intézmények között nem megfelelő az együttműködés, az információáramlás. Az interjúalanyok szerint az intézmények közötti együttműködés szinte teljes mértékben a személyes kapcsolatok függvénye, ezért az a legtöbb esetben esetleges, instabil, kiszámíthatatlan és tervezhetetlen.

A reintegráció területén dolgozó szakemberek szerint a bűnelkövetők sikeres visszailleszkedésének záloga a munkahelyhez jutásuk. Ennek érdekében elsősorban a büntetés-végrehajtási intézetek, a pártfogó felügyelői szolgálat és a munkaügyi központok közötti együttműködést kell fejleszteni. A szakemberek fontosnak tartják azt is, hogy szabadságvesztéssel csak a súlyosabb bűncselekményt elkövetőket sújtsák, hiszen sok esetben (elsőbűntényesek, kisebb súlyú bűncselekményt elkövetők) a börtöntapasztalatok csak a bűnözői karrier elindulását/folytatását valószínűsítik. A megkérdezettek szerint a közérdekű munka büntetés sok esetben megfelelő alternatívája lehetne a szabadságvesztésnek, azonban ennek jelenlegi gyakorlatát nem tartják kielégítőnek (nem megfelelő a jogi szabályozás, nincs elegendő letöltőhely).

Az interjúalanyok szerint a gyermekvédelem területén a fennálló gyermekvédelmi jelzőrendszerben az oktatási intézmények és a rendőrség szerepét kell erősíteni a hatékony munka érdekében. A gyermekvédelmi szakemberek szerint sokkal nagyobb súlyt és felelősséget kell biztosítani e két szervezetnek, mint amennyivel jelenleg rendelkeznek. A fókuszcsoportos beszélgetéseken sokszor elhangzott, hogy az iskolák, óvodák gyakran a „jó hírük” megtartása érdekében elhanyagolják jelzési kötelezettségük teljes körű teljesítését., és ahelyett hogy megfelelő szakemberhez, intézményhez fordulnának, megpróbálják házon belül megoldani, rosszabb esetben „eltussolni”, a felmerülő - gyakran súlyos - problémát. A megkérdezettek a jelzőrendszer fejlesztése mellett fontos célként a különösen veszélyeztetett csoportok (gyermekkorú bűnelkövetők, idejüket céltalanul töltő, iskolába nem járó csellengő gyerekek) számára tervezett programok bevezetését és terjesztését, valamint a fiatalkorú bűnelkövetők esetében az alternatív büntetések szélesebb körű alkalmazását jelölték meg.

Az áldozatsegítésben részt vevő szakemberek által említett, az intézmények együttműködésével kapcsolatos legnagyobb probléma, hogy az állami Áldozatsegítő Szolgálatot még mindig kevesen ismerik, ezért jó lenne, ha azon intézmények, melyek látókörében (rendőrség, egészségügyi intézetek) legelőször feltűnnek a bűncselekmények áldozatai megfelelő információval lássák el őket lehetőségeikről, jogaikról. A meginterjúvolt szakértők abban is egyetértettek, hogy az áldozatsegítő szolgáltatásokat is fejleszteni szükséges, ugyanis jelenleg az Áldozatsegítő Szolgálat nem tud a rászorulók számára folyamatos időbeli és széleskörű területi elérhetőséget biztosítani, ugyanis az áldozatok a megyeszékhelyeken és a fővárosban található ügyfélszolgálatokon, kizárólag munkaidőben kaphatnak segítséget

Mindhárom szakterület képviselő szerint az intézmények közötti kapcsolattartást együttműködési megállapodásokkal szükséges formalizálni , szakmai protokollokat kell kidolgozni, esetleg (ahol még hiányzik) törvényi szabályozással kell javítani. Több fókuszcsoport-beszélgetésen felmerült, hogy a közös stratégia, szakmai nyelvezet és koncepció kialakítása érdekében szakmaközi képzéseket, találkozókat kellene szervezni. A szakemberek felvetették, hogy egyes intézmények közös vagy átjárható adatbázis kiépítésével növelhetnék munkájuk hatékonyságát ( a büntetés-végrehajtási szervezet és a Pártfogó Felügyelői Szolgálat)

A felmérési mintába került szakembereket megkérdezték arról is, hogy milyen a szakmai fejlődésüket támogató, segítő képzésekre, tréningekre van szükségük és igényük. A több szakterületet átfogó multidiszciplináris képzés mellett a leggyakrabban a különféle konfliktuskezelő foglalkozásokat, tréningeket és a kiégést megelőző speciális stresszoldó technikákat oktató tanfolyamokat említették az interjúalanyok.

Eseménynaptár Szeptember
28293031010203
04050607080910
11121314151617
18192021222324
25262728293001
FORUM
Legfrissebb témák
Legfrissebb hozzászólások