magyar
2017. 09. 20 - 23:56 logo

Még egy esély

'Még egy esély'

Ezzel a történettel szeretnénk útjára indítani az 1 hónap 1 történet sorozatunkat, melyben a projektben dolgozó kollegák tapasztalatait, élményeit szeretnénk megosztani a téma iránt érdeklődő közönséggel. Jó olvasást kívánunk!

A program elején csatlakozott a projekthez a negyvenes évei elején járó férfi. Kiderült, hogy problémás gyerekkora volt, most is bizonytalan a családi háttere, édesanyjával összevesztek, testvérviszályok dúlnak, az élettársa pedig pszichiátriai beteg, nem számíthat rá. Béla időnként a barátnőjénél, máskor pedig az utcán élt. Ha talált, alkalmi munkákból élt, vagy éppen lopott – ezért is került az intézetbe, találkozásunk idején már sokadszorra. Öntörvényű, erős egyéniség, aki nehezen viseli, ha irányítják. Amikor várható volt a szabadlábra helyezése, elkezdtük tervezni a kinti életét. Élettársával hullámzó volt a kapcsolata, hozzá visszamenni nem akart, kint viszont hűvös koratavasz volt. Az adományruhákból nem kért, az állástalálásban nem hitt, megszakadt vele a kapcsolat, miután szabadult. Néha láttam a városban köztéren iszogatni a hajléktalan barátaival, hol köszönt, hol nem.

Aztán hónapokkal később ismét előzetes letartóztatásba került. Rögtön keresett, jelezte, hogy ismét szeretne részt venni a programban. Elnézést kért a múltkori hozzáállásáért, és mondta, hogy szeretne részt venni a készségfejlesztő tréningeken. Korábban ódzkodott ettől, nem szerette, ha gondolkodni kell a lelki folyamatain, idegesítették a társai, és a csoportfoglalkozásokat, úgy ahogy vannak, hülyeségnek tartotta. Most viszont megígérte, hogy végig csinálja. A trénerek visszajelzése szerint az eleje nehezen indult, aztán az egyik leglelkesebb, legaktívabb csoporttag lett, hiányzás nélkül járt hónapokon keresztül a kommunikációs és konfliktuskezelő tréningekre. Mivel csak hat osztálya van, nagyon fontos neki a szakmaszerzés, megörült a betanító képzésnek, amihez a hat általános iskolai osztály is elegendő. Míg mások minden lépcsőfordulóban megállítottak, hogy szeretnének szakmát tanulni, addig ő csak egyszer-egyszer mondta, de a szándék komolynak tűnt. Egyszer kérdeztem, miért nem aktívabb, azt válaszolta, hogy „ha ő egyszer megmond valamit, az úgy van, megígérte, hogy végigjárja a tréninget, most megígéri, hogy szakmát szerez. Ha neki lobbizni kell érte, akkor hagyjuk az egészet, nem fog harcolni”. Az utógondozó koordinátor két napig szervezte a végzettségéről szóló bizonyítvány beszerzését, mert ide is, oda is járt iskolába, végül meglett. Utána pár héttel történt, hogy fegyelmi vétséget követett el, melynek következményeként az őt fegyelmező kolléga azt mondta, ez még a szakmaképzésben való részvételét is veszélyeztetheti. Erre fél órás monológot mondott az élet igazságtalanságáról, hogy ha ő egyszer akar valami jót, abba mindig beletörik a bicskája, és senki ne csodálkozzon, hogy nem talál munkát a hat osztályával, sosincs más választása, mint a lopás, és így már az egész életének nincs is semmi értelme.

A büntetés-végrehajtási intézet adott neki még egy esélyt. Hamarosan kezdi a szakmaképzést.

Székely Zsuzsanna, reintegrációs tanácsadó

Eseménynaptár Szeptember
28293031010203
04050607080910
11121314151617
18192021222324
25262728293001
FORUM
Legfrissebb témák
Legfrissebb hozzászólások