magyar
2017. 11. 21 - 07:26 logo

Versek a programról egy résztvevő tollából

Gondolatok egy programról

Közülünk sok ember csak a két oldalt látja,
És a segítséget várja, mintha az csak úgy járna.
De tudjuk páran, hogy ez nemcsak egy munka,
Ezt igazán csak a másik oldal tudja.

Ez nem egy egyszerű hivatás.
Kell hozzá türelem és rengeteg kitartás.
Egy bűnös szemét felnyitni nem egy könnyű dolog,
Főleg ha annak szeme vérben forog.

Mert egy ilyen emberre elég nehéz hatni
Útmutatót hozzá nem lehet kapni.
De vannak, akik szeretnének változni,
Mert nem akarnak örökre elkárhozni.

Én úgy látom, ez az egész róluk szól,
Ők menthetők, Önök tudják jól.
Elég a biztatás, egy tanács, egy szó
És a változást látni – szerintem- Önöknek jó.

Én azoknak, kiknek ez jelenti a hivatást,
Kívánok sok türelmet és rengeteg kitartást.
Köszönöm a bizalmát Önnek, Hölgyem, Uram,
Kire örömmel koptattam a tollam.

Fény

Zárkám ablakán rozsdás rácsot látok,
Más szögből nézem a világot.
Lement a nap, itt vagyok az éjben
De egy kis gyertyának még pislákol a fénye.

Én őrzöm s vigyázom, el ne aludjon,
Hisz nincs más, ki fénnyel ragyogjon,
Kis fény ő a sötét éjszakában
Bár pislákolva ég, de nem hiába.

Ha nem lenne, az élet sötét zugaiban élnék,
Bizonytalan volnék, és nagyon félnék.
Ezen zugokból emelt Ő ki engem
Tudom jól, ezzel megmentette lelkem.

Egy kis tanácsa feltölt újult erővel,
Biztató támogatása egy új irányjel.
Ingatag lábakon állva szükségem van szavára,
Mint bimbózó tavasznak a cinegék dalára.

Csak rajtad áll

Itt az élet nem leányálom,
Kellet nekem ezt csinálnom.
Mert nem a régiben folyik már a meder,
és elvész az, ki itt tenni nem mer.

Voltam én a társadalom mocskosa
De most csapott rajtam a törvény ostora
Innen két út van, és valamerre menni kell,
Lejjebb a mélybe, vagy az égbe fel!

De az, hogy hová tartok, csak rajtam áll.
Biztos lesz, ki e sorba velem beáll.
Számomra már csak egy út van, az a felfelé
Fel a csúcsra, egy jobb élet felé.

Mert elég volt már ebből a sorsból
Az életben kijutott már minden rosszból
Éltem lenn a mélyben már eleget,
Fent fogom tovább élni az életemet!

Lassan, de tisztul az út felfelé,
Segítő kéz nyúl le felém.
Megfogom e kezet, haladok.
Tudom, így legalább valaki vagyok!

Ajándék

Nőnap reggelén nagyon korán keltünk, hogy
Ünneplőbe öltöztessük szívünk és lelkünk.
Gondolatokból, érzésekből koszorút fontunk, s
Eljöttünk, hogy - a magunk módján - tiszteletünk lerójuk.

Nem hozhattunk kincset, drága holmit
Sem ékszert, bonbont vagy bazári bóvlit.
Nem futotta sajnos színpompás virágra,
Csak egy versre, mely Önöket csodálja.

A nőket, kik velünk dolgoznak,
Velünk, bűnösökkel, a dolguk nagy!
Egy második családdal, benne sok rossz gyerekkel,
Kitartóan, helyt állva végtelen türelemmel.

Nap, mint nap találkoznak velünk,
Figyelemmel hallgatják minden kérésünk
Intézik ügyeinket, foglalkoznak velünk,
Egyetlen céljuk: segíteni nekünk.

E segítség nem más, mint későbbi sikereink záloga,
Törekvés, hogy új életünk ne futhasson zátonyra
Ez a pár sor legyen egy egyszerű köszönet,
Hogy tiszteljük a munkájuk, s a Nőket… Önöket!

Eseménynaptár November
30310102030405
06070809101112
13141516171819
20212223242526
27282930010203
FORUM
Legfrissebb témák
Legfrissebb hozzászólások