magyar
2017. 11. 24 - 10:27 logo

A program egy fogvatartott szemével

Kezüket csókolom, jó napot kívánok!

...nyilvántartási számú elitélt vagyok a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Büntetés-végrehajtási Intézetből.

Előadásom címe: Szövetséges vagy Ellenség.
Ez a dilemma folyamatosan foglalkoztat, mióta megismerkedtem a TÁMOP- al. Hogy ez pontosan mit is jelent, ezt szeretném most Önökkel megosztani, remélve, hogy dialógusom végére mindenki számára nyilvánvalóvá válik.

2010 márciusában kerültem a nyíregyházi büntetés-végrehajtási intézetbe. Soha nem voltam börtönben, és bízom benne, hogy nem is leszek többet. Ezért is volt rettentően nehéz megérteni a mindennapok sajátosságait, elfogadni a szigorú alkalmazkodás követelményét, a megfosztottságot, mellyel az ember szinte mindent elveszít és cserébe nem kap semmit, csak követendő előírásokat, áthághatatlan és sokszor értelmetlennek tűnő szabályrendszert. Mindezeken túl azonban a legnagyobb erőpróbát és büntetést a családtól való megfosztottság jelentette és jelenti most is.

A hétköznapok szürkeségéből, a zárka magányából a munkába állítás zökkentett ki. Visszatekintve szerencsés embernek mondhatom magam, hogy a Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság lehetőséget adott számomra arra, hogy az intézetben munkát végezhessek, így lakóhelyemhez közel maradhattam, megkönnyítve ezáltal szeretteim és pici gyermekeim helyzetét, látogatófogadáson való részvételét.

Miután munkába álltam hétköznapjaim egyhangúvá olvadtak. Magányosan, reményvesztetten, a kilátástalanság érzésével teltek az órák, a napok. Majd következtek a látogatások és az azokat követő még intenzívebb lelki vívódások. Hogy át tudjam vészelni szeretteim hiányát, rabtársaim változatos mentalitását, életvitelét, életfelfogását bebörtönösödtem. Létrehoztam egy szabályrendszert, magamra öltöttem egy álarcot és falat húztam magam köré, melyet csak akkor és csak azok léphettek át, akiket én akartam. Így könnyebb lett elviselni a börtönéletet. Eszerint dolgoztam és éltem mindennapjaimat.
Személyiségem teljesen átalakult, melyet tovább fokozott butulásom, önkifejezésem és szókincsem folyamatos apadása. Kerestem a szavakat, kifejezéseket, melyek a kinti életem során soha nem jelentettek gondot. Hiába olvas az ember, hacsak a börtön szlenget hallja nap mint nap. Az ember kommunikációja minimális szóhasználatra csökken, mimika és gesztusok nélkülivé válik.

Mivel a bv intézet lakói folyamatosan cserélődnek néha sikerült olyan elítéltekkel is találkozni, akik színt vittek a mindennapokba akár stílusukkal, akár viselkedésükkel vagy felfogásukkal.

2010. augusztusában vacsora közben nyílott a zárkaajtó és egy hölgy szórólappal a kezében állt meg előttünk. Egy programban való részvételi lehetőséget ajánlott a figyelmünkbe, mely szabadulásunk utáni új életünk megkönnyítését, a börtönélet mindennapjainak hasznosabb és kellemesebb eltöltését ígérte. Kezdetben érdektelenül elzárkózva figyeltük a rövid tájékoztatót hiszen a fogvatartottnak minden új rossz, ami a megszokott hétköznapok rendjét felborítja.
De valami - számomra azóta is megfoghatatlan - volt abban a tájékoztatóban, amely kíváncsisággal töltött el, ezért jeleztem részvételi szándékomat a tájékoztató csoportfoglalkozásra, ahol az akkor számunkra még ismeretlen hölgy részletes tájékoztatást ígért a programról. A zárkaajtó bezárult, s mi folytattuk vacsoránkat, mintha mi sem történt volna, még csak említést sem tettünk az elhangzottakról.

2010. szeptember első napjaiban az intézet kultúrtermében került sor a részletes tájékoztatóra, ahol tanácsadónő által megismerhettük a program célját, tartalmát, felépítését és az abban rejlő lehetőségeket. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy talán érdemes lenne részt venni. Döntésemhez nagyban hozzájárult az előadást tartó reintegrációs tanácsadó elhivatottsága, magabiztos kisugárzása, optimista életszemlélete a börtön utáni életről, ezért úgy döntöttem részt veszek a programban.

Óriási jelentőséget - igazából - még ekkor sem tulajdonítottam a programnak, de a tájékoztató után zárkámba visszatérve már elolvastam a korábban beadott szórólapot s bekerülésem óta talán először elgondolkodtam azon, mihez is kezdek majd szabadulásom után. A mindennapok monoton rendszerében egyszer csak beléptek az egyéni- majd később a csoportfoglalkozások.
Munkaidő után, amikor kezdődtek a számunkra kihagyhatatlan sorozatok a tv-ben mi a kultúrteremben gyülekezve a fogvatartott társaimmal arról beszélgettünk, hogy a tanácsadónő ma vajon mit akar tőlünk.

Kezdetben unottan, de a jó hangulatú foglalkozások végére kissé felszabadultan éreztük magunkat, jó volt ha csak rövid időre is, de elfeledni a börtönéletet. Ahogy teltek a hetek egyre nagyobb érdeklődéssel és várakozással jelentünk meg a foglalkozásokon. A csoportfoglalkozások mellett megjelenő egyéni beszélgetések is sokat jelentettek számomra.
Érdekes hogy volt végre valaki, aki nem az elítéltet, hanem az embert látta bennem. Más volt a hangnem, mint amit a bv alkalmazottaitól megszoktam, érdeklődést mutatott irányomba.

Olyan kérdések, olyan gondolatmenetek hangzottak el, amelyek komolyan elgondolkodtattak a jövőmről. Egy idő után azt vettem észre, hogy már nem csak a foglalkozásokon, hanem zárkámban is jövőmön merengtem. Ez már nagy változás, hogy már nem csak „recseg” az ember, nem mindig hazagondol, hanem tervez, gondolkodik a jövővel kapcsolatban.

Természetesen addig is tervezgettem mit fogok csinálni gyermekeimmel ha hazamegyek, hová megyünk el kirándulni, de az érzelmi biztonság mellett az anyagi biztonság megteremtése is fontos szabadulásunk után. Miután büntetett előéletem miatt szakmámban már nem fogok tudni elhelyezkedni, sokáig csak az illegális munkavégzést tekintettem az egyedüli mentsvárnak, mely biztos megélhetést jelenthet családom számára. Tanácsadó nő azonban ráébresztett arra, hogy ez a mentsvár ingatag lábakon állhat, a stabil hátteret csak egy bejelentett munkaviszony jelentheti, melynek megteremtése bár nagyobb erőfeszítést igényel, hosszútávon azonban kizárólag ez jelentheti a vágyott biztonságot.

A foglalkozások teljesen új színt vittek a hétköznapjainkba, oldották kilátástalanságomat, a korábbiakkal ellentétben már tudtam pozitívan előretekinteni és bízni, hogy kinti életem jól alakulhat.
A foglalkozásoknak köszönhetően sikerült emberileg és érzelmileg is nyitni fogvatartott társaim irányába. Ez nem azt jelenti, hogy mosolyogva, kézfogással köszöntöttük egymást ha találkoztunk, vagy hogy egymás családjáról, magánéletéről beszélgettünk, de már tudtunk általános dolgokról, emberi módon kommunikálni és nem csupán teafiltert, édeskét vagy kávét kérni.

2011 év elején újabb személyeket ismertem meg, hiszen csatlakozott a programhoz a projektfelelős kisasszony is, aki igaz kicsit következetesebb velünk, de nyitott, és amiben tud segít. Elkísér a foglalkozásokra, ha problémák merülnek fel, segít azok megoldásában, pótolt iratainkat letétezi és ha nincs az intézményben kolléganője, akkor is bizalommal fordulhatunk hozzá, ő biztosan továbbítja kéréseinket.

Az utógondozó megérkezése eleinte furcsa volt, hiszen a pártfogóval azonosítottuk többen is. Ez azonban tisztázódott, így felé is bizalommal fordulunk. Így tettem én is, amikor sajnos családomban tragédia történt és a hivatalos eljárások útvesztőjében eltévedtem. Információval tudott szolgálni édesanyám gondnokság alá helyezésével kapcsolatban felmerült jogi jellegű kérdésekben, ami nagyon sokat jelentett, hiszen teljesen tehetetlennek éreztem magam ebben a helyzetben a börtön falai között. Segítséget kaptam elveszett irataim pótlásában megkönnyítve ezáltal szabadulásom első napjait, hogy időnket ne ezek pótlásával töltsük, hiszen iratok nélkül sem munkát vállalni, sem támogatásokhoz, ellátásokhoz hozzáférni nem lehet. Pozitív részemről, hogy ő is az embert látta bennem nem csak az elítéltet.

2011. májusában kezdődtek a tréningek melyek önismereti, életvezetési és konfliktuskezelési ismereteket nyújtottak. Számomra sikeres volt, hiszen mindazon túl hogy aktuális konfliktusomat egy fogvatartott társammal a foglalkozás keretében meg tudtuk oldani, számos olyan információt szolgáltatott, melyekkel a jövőben hatékonyabban és eredményesebben tudom majd konfliktusaimat kezelni. Mélyebben megismertem önmagam, amely a sokszor fájdalmas felismerések ellenére hasznomra vált, hiszen tudom melyek azok a tulajdonságaim, melyeken változtatnom kell, s melyek azok, amelyek segítségemre lehetnek a szabadulásomat követően.

Sajnos egy dolog azonban csalódást okozott. Miután másik szakmával nem rendelkezem bíztam a szakmaképzésben, abban hogy büntetésem kitöltése után elhelyezkedésem megkönnyíthetem, de januári szabadulásom miatt úgy tűnik ebből már kimaradok.

Ami jó, hogy továbbra is megmaradtak az egyéni- és csoprotfoglalkozások, melyek már a szabadulásra készítenek fel, az álláskereséshez, elhelyezkedéshez, munkavállaláshoz szükséges ismereteinket, képességeinket fejlesztik.

Egy biztos! Ha nem lenne ez a program, illetve a foglalkozásokat nem ezek a személyek tartanák, biztos vagyok benne, hogy gondolkodásom és elszántságom nem változott volna ennyit pozitív irányba. Ha nem láttam volna azt az elszántságot, ha nem érzékeltem volna azt a segítőkészséget, biztosan nem lépek be a programba, hiszen nagyon szkeptikus és pesszimista vagyok. Illetve a tréning végeztével, mikor szembesültem a szakmaképzés csúszásával kilépésemet fontolgattam mindaddig, amíg az egyéni és csoportfoglalkozásokon nem éreztem annak további szükségességét, hiszen szövetségesre találtam a programban.

Én így vagyok a TÁMOP-al. Számomra mindig jó ha visszajelzést kapok arról, amit teszek, gondolok, hogy jó-e, kell-e rajta változtatni, szükség van-e rá. Egy biztos! A reintegráció FONTOS! Szükség van a programra és azokra az emberekre, akik munkájukkal az elítéltek társadalomba való visszatérését segíteni hivatottak.

Én visszatekintve örülök, hogy szövetségest találtam, hiszen nem lesz egyszerű a kinti élet. Nem elég az, hogy „megbélyegzettnek” érzem magam, mert börtönben voltam, de nézem a híradót, olvasom a hozzátartozóim leveleit és igazi bizakodásra nem nagyon van lehetőség ilyen munkanélküliség, üzemanyag árak és ilyen szegénység mellett.
De én már nem adom fel Önöknek köszönhetően, és kérem Önök se tegyék!

Köszönöm!

Eseménynaptár November
30310102030405
06070809101112
13141516171819
20212223242526
27282930010203
FORUM
Legfrissebb témák
Legfrissebb hozzászólások