magyar
2017. 11. 24 - 21:31 logo

Tűzön-vízen át a szakmáért

A címben megfogalmazott mondat szószerinti idézet egy a harmincas évei közepén járó fogvatartottól, aki tömören így jellemezte azt a hosszú utat, ami a TÁMOP programba való bevonása és a szakmaképzés megkezdése között telt el.
Ez a fiatalember másodmagával 2011 novemberében került sajátosan diszkriminált helyzetbe. Márton és István akkor már több mint egy éve "őstámoposként" bizonyították kitartásukat, aktívan működtek együtt a szakmai megvalósítókkal. Mindjárt az első tréninget sikeresen elvégezték, rendszeres résztvevői voltak a motivációs és a kulcsképesség-fejlesztő csoportfoglalkozásoknak.

Érdekes adalék a történethez, hogy mindketten depressziós tünetektől szenvedtek a programba való bevonás idején, sőt, már jóval azelőtt jelentkeztek ezek a tünetek. Ez a foglalkozásokon is észrevehető volt: hangulatuk általában nyomott volt, önértékelésük, önbizalmuk nagymértékben lecsökkent, jövőképük sivár volt. Általánosságban a pesszimizmus lett úrrá rajtuk. Arcukon a kezdetekben a mosoly halvány jelét sem lehetett észrevenni. Tüneteik csökkentése érdekében mindketten gyógyszeres kezelésben részesültek: kedélyjavítót, szorongásoldót, altatót szedtek, meglehetősen nagy dózisban. Ennek mellékhatásaként koncentrációképességük csökkent, reakció idejük lelassult, fásultak és tompák voltak, ám mindezek ellenére aktívan dolgoztak együtt velünk, és láss csodát: lassan-lassan javulni látszott az állapotuk, amelyben talán az egyéni és a csoportos foglalkozásoknak is szerepe lehetett.

2011 novemberében hosszú várakozás után úgy tűnt, megkezdhetjük az ingatlanfenntartó, karbantartó betanító képzést. István és Márton, de a szakmai megvalósítók számára sem volt kérdés, hogy a két legkitartóbb TÁMOP résztvevő számára nyitva áll az út, hiszen minden feltételnek megfeleltek. Egy dolog volt hátra, az egészségügyi vizsgálat. Itt azonban elakadtunk, ugyanis a nagy dózisban szedett pszichiátriai gyógyszerek miatt az orvos egészségügyileg alkalmatlannak találta nehéz fizikai munka végzésére a két fiatalembert. Mindent megpróbáltunk, hogy a döntést megváltoztassuk. Végső esetben a gyógyszerekről való lemondás lehetőségét kezdtük firtatni, igaz, tisztában voltunk vele, hogy ezekről a szerekről nem lehet egyik napról a másikra lemondani, hiszen komoly függőséget okoznak.

Ekkor villant fel egy másik megoldás: a tavasszal kezdődő második szakmaképzésig elegendő idő van arra, hogy a fogvatartottak letegyék a gyógyszert, szervezetük kitisztuljon és immár egészségügyileg alkalmasként kezdjék meg az oktatást. Ez nem volt könnyű döntés.

István így ír erről: "...valójában nekem a gyógyszerek jelentették a biztonságot, a nyugalmat, hogy nem voltam feszült, de rá kellett jönnöm, hogy ez csak egy tévhit. Csak függőség volt az egész." A gyógyszerről való leszokás idején fokozottan figyeltünk Istvánra és Mártonra, mind a TÁMOP szakmai megvalósítói, mind pedig a börtön munkatársai. Hosszú és nehéz folyamat volt. "Először nehéz volt, nagy volt a lelki ráhatás és a sok megpróbáltatás, nem ment volna gyógyszer nélkül, legalábbis akkor így gondoltam"- mondja Márton erről az időszakról.
Most, 2012 áprilisában ott tartunk, hogy István és Márton pozitívabb és tartalmasabb jövőképpel, optimistábban, megnövekedett önértékeléssel és önbizalommal, aktívan élik mindennapjaikat a Bv falai között. Sőt, már mosolyognak, néha még teli szájjal nevetnek is.

"Sok mindent köszönhetek a TÁMOP programnak, de egyet kiemelnék, ez pedig a gyógyszerrel való harcom… amelyet szeretnék megköszönni a pécsi BV Intézetben dolgozó csoportvezető hölgyeknek, valamint munkatársaiknak, akik létrehozták a programot." (István)

"Természetesen nem volt kérdés, hogy lemondjam a nyugtatót és az altatót, a lényeg, hogy be tudjam fejezni a programot és szerezhessek még egy szakmát... A legfontosabb dolog, hogy az utógondozó és a tanácsadó nélkül nekem nem sikerült volna." (Márton)

István és Márton 2012. április 16-án elkezdték a térburkoló betanító képzés a Baranya Megyei BV Intézetben. Reméljük, sikerrel veszik ezt a feladatot is. Immáron tisztán, gyógyszer nélkül.


Kiss Violetta reintegrációs tanácsadó
Baranya Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központ
Baranya Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet
"Tett program az áldozatokért és a tettesekért"

Eseménynaptár November
30310102030405
06070809101112
13141516171819
20212223242526
27282930010203
FORUM
Legfrissebb témák
Legfrissebb hozzászólások