A TÁrsadalmi kohéziót erősítő bűnmegelőzési és reintegrációs programok módszertani megalapozása

kiemelt projekt

 TÁMOP 5.6.2/10-1

 Bűnmegelőzési szakemberek és önkéntesek képzése alprojekt.

A bűnmegelőzési szakember-képzés a három régió azon szakmai intézményeinek, civil szervezeteinek és önkénteseinek körét célozza, akik jelenleg is vagy a jövőben szerepet vállalnának a jelzőrendszer működtetésében és ezen keresztül egy hatékonyabb bűnmegelőzési struktúra kialakításában.

A projekt három prioritásának megfelelően, valamint tekintettel a célcsoport összetételére, egy komplex képzési blokk került kialakításra, amelynek keretében a három kiemelt szakterülethez kapcsolódó felnőttképzés mellett szakirányú továbbképzés is valósul meg.

A tanfolyami képzések a projekt megvalósulási időszakában folyamatosan, a közvetlen célcsoport igényeit is figyelembe vevő időbeli eloszlásban, míg a szakirányú továbbképzés két évfolyammal, egymás követő kezdési időponttal kerül meghirdetésre.

 A felnőttképzési tanfolyamok célja elsősorban az, hogy rövid időtartamon belül, intenzív formában, a célcsoport egyedi igényeinek megfelelő szakmai ismeretanyag kerüljön átadásra.

A tanfolyamok következő címet viselik:

o      A kiskorúak bűnözése elleni fellépés új útjai.

o      Az áldozatpolitika új irányai Magyarországon.

o      Bűnelkövetők reintegrációjának új lehetőségei.

 A szakirányú továbbképzés, amely bűnmegelőzési koordinátor oklevelet biztosít a résztvevőknek, komplex képzési struktúrával és tematikával átfogó képet ad a bűnmegelőzés területén tevékenykedő szakemberek számára fontos kérdésekről.

Ebben a képzési struktúrában lehetőség nyílik a célcsoport valamennyi igényének figyelembe vételére, ugyanakkor arra is, hogy a projekt a szakemberek legszélesebb köréhez jusson el.

 A három felnőttképzési tanfolyam anyagát felölelő e-tananyagok készülnek, amelynek tesztelésére az utolsó három FAT-tanfolyam keretében kerül sor. Ennek segítségével a későbbiekben lehetővé válik egyrészt a projekt során felhalmozott tapasztalat és szaktudás átadása azon szakemberek számára, akik a képzésen nem tudtak részt venni, másrészt a tudásanyag elérésének biztosítása, fenntartása a projekt lezártát követően is.

A képzési formák célcsoportjai részben eltérnek egymástól, ezzel biztosítva a célspecifikus és hatékony ismeretátadást. Ugyanakkor az így kialakított képzési kínálat arra is lehetőséget biztosít, hogy azok a szakemberek, akik tevékenységüknél fogva több témakörben is érintettek, szándékuk szerint több tanfolyami képzésben is részt vehessenek.

 

Áldozatsegítő szolgáltatások fejlesztése alprojekt

Az alprojekt rövid leírása

Az alprojekt keretében az áldozatsegítő szolgálat minőségi fejlesztése, elérhetőségének javítása, a rendelkezésre álló segítségnyújtási lehetőségek bővítése valósul meg, a korábban ismertetett hiányosságok orvoslása érdekében, a korábbi tapasztalatok figyelembe vételével. Az alprojekt végrehajtása az alábbi három tevékenyégi elem megvalósítására épül.

 1.            Pszichológiai segítségnyújtás rendszerének kialakítása az Észak-magyarországi régióban.

Az Áldozatsegítő Szolgálatnál alkalmazott a pszichológus megteremti a bűncselekmények áldozatai számára a szakszerű lelki segítségnyújtás lehetőségét. A tevékenység célja a bűncselekmény áldozatává vált emberek számára nyújtott segítő szolgáltatások bővítése a pszichológus biztosította egyéni krízisintervenciós ellátás megszervezésével, megvalósításával. A pszichológus az egyéni krízisintervenciós ellátáson túl meghatározott bűncselekményi kör áldozatai számára terápiás csoportot szervezhet és vezethet.

 2.            24 órás telefonos diszpécser szolgálat kialakítása és működtetése az érintett három régiót lefedve.

A 24 órás telefonos diszpécserszolgálat segítségével az áldozatsegítő szolgálat elérhetősége folyamatosan biztosítható. Munkaidőben és munkaidőn kívül (este és hétvégén) a bűncselekmények áldozatai ingyenesen hívható zöld számon kaphatnak a helyzethez illeszkedő tájékoztatást, tanácsadást, valamint az önkéntes hálózattal együttműködve a három kiemelt régió területén közvetlen segítséget.

 3.            Önkéntes hálózat kialakítása az érintett három régióra kiterjedően.

Az önkéntes rendszer keretében helybeli, kiképzett önkéntesek nyújtják az érdekérvényesítés elősegítése körébe tartozó segítségnyújtási szolgáltatásokat az áldozatoknak: tájékoztatják a különböző intézmények nyújtotta lehetőségekről, jogaikról; segítséget nyújtanak az ügyintézésben, egészségügyi ellátás igénybevételében; ezen túlmenően feladatuk az alapvető lelki segítségnyújtás, erkölcsi és érzelmi támasz biztosítása. Az önkéntesek mindezt olyan időben és helyen teszik, amikor és ahol a jelenleg működő szolgáltatások nem elérhetőek az áldozatok számára.

 Pszichológiai segítségnyújtás rendszerének kialakítása és működtetése az Észak-magyarországi régióban.

Az áldozatoknak nyújtott egyéni krízisintervenciós feladatot és a terápiás csoportok vezetését klinikai szakpszichológus, pszichológus láthatja el.

 

A pszichológusi segítésnyújtó szolgáltatás keretében a területi áldozatsegítő szolgálatnál segítséget kérő áldozatok kaphatnak lelki támogatást. Az áldozatok az Észak-magyarországi régió három területi áldozatsegítő szolgálatának bármelyikénél hozzájuthatnak a pszichológiai segítségnyújtáshoz. Az áldozatok fogadása nem kötött a lakóhelyhez vagy a bűncselekmény elkövetési helyéhez, azaz bármely – a projektbe bevont – területi áldozatsegítő szolgálattól kérhetnek segítséget.

A pszichológiai segítségnyújtás egy bűncselekmény kapcsán is csak egyszer vehető igénybe, azonban azt, hogy ez hány találkozást jelent, tehát milyen hosszú a krízisintervenciós ellátás, az áldozat igényei határozzák meg, ugyanakkor maximum 6-7 találkozás biztosítható.

 

A pszichológus tevékenységének az áldozatsegítő szolgálat támogatási rendszerbe való illeszkedése.

Az Ást. szerint az áldozatsegítő szolgálat segítségnyújtási rendszere három körre tagozódik: a tájékoztatásra; a szolgáltatásokra; és az állami kárenyhítésre.

o      A tájékoztatás keretében akkor kap az áldozat segítséget, ha büntetőeljárás még nincs folyamatban. A szolgáltatás az információ-átadáson és tanácsadáson kívül másra nem terjed ki. A tájékoztatás igénybevételének nincs eljárási feltétele.

o      Az állami kárenyhítés a személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatainak nyújtható pénzbeli támogatási forma, a bűncselekmény okozta vagyoni károk enyhítése érdekében. Ez a támogatási forma csak megindult büntetőeljárás esetén vehető igénybe.

o      A szolgáltatások között az azonnali pénzügyi segély, a jogi segítségnyújtás és az érdekérvényesítés elősegítése szerepel. Ez utóbbi keretében a bűncselekmény okozta bármely, az áldozatsegítő szolgálat keretei között kezelhető probléma megoldásához segítséget nyújt az áldozatsegítő szolgálat. Az Ást. szabályozása szerint elsősorban szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi, társadalombiztosítási kérdésekben nyújt támogatást (információ, segítségnyújtás az ügyintézésben, stb.) a szolgálat, de alapvető célkitűzése minden esetben az Ást. 24. §-ának megfelelően a jogi tanács és segítség nyújtása a sérelem rendezéséhez. Az érdekérvényesítés elősegítése szolgáltatás igénybevételének egy eljárási feltétele van, mégpedig az, hogy az ügyben megindult a büntetőeljárás és ezt a nyomozó hatóság az áldozatsegítő szolgálat számára igazolja.

A pszichológus által nyújtott támogatás az érdekérvényesítés elősegítése szolgáltatás, vagy a tájékoztatás részét képezheti. Érdekérvényesítés elősegítése szolgáltatás keretében akkor van erre mód, ha már folyamatban van a büntetőeljárás, így az Ást. 11. §-a szerinti igazolást a nyomozó hatóság az áldozatsegítő szolgálat számára kiállítja. Tájékoztatás keretében akkor adhat a pszichológus tanácsot, ha az említett igazolás még nem szerezhető be. Ilyenek tipikusan a családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetek, amikor a segítséget kérő, félve a következményektől nem akar feljelentést tenni, azonban a segítségre nagymértékben szüksége van. Ezekhez a segítségnyújtási formákhoz (tájékoztatás, érdekérvényesítés elősegítése) nem szükséges kérelem-nyomtatvány kitöltése, a határozat meghozatala, azok időbeli határhoz sincsenek kötve. E formai kötetlenség nagyfokú rugalmasságot tesz lehetővé, amely illeszkedik az áldozatok igényeinek sokszínűségéhez és a pszichológiai ellátás követelményeihez.

 A pszichológus egyéni krízisintervenció keretében nyújt segítséget. Az egyéni krízisintervenció a krízisben lévő személyek számára azonnali segítségnyújtás, amely során a segítő a problémára, az áldozat problémamegoldó képességére koncentrál és az egyensúlyi állapot visszaállítását célozza. Célja a feszültségcsökkentés, az érzelmi biztonság légkörének megteremtése, a ventillációs lehetőség biztosítása, a probléma tárgyilagos megfogalmazása, a valóság elfogadtatása, a megoldáshoz vezető lépések közös megkeresése, és az áldozat ezek irányába történő elmozdítása. Minderre azonnal, a krízis bekövetkeztével kell, hogy sor kerüljön. A beavatkozás a krízis fennállásáig tart, amely szükség esetén – a kompetencia határok tiszteletben tartásával – a feladat átadásával is zárulhat. A krízisintervenciós ellátás időben behatárolt folyamat, maximum 6-7, a krízis fennállása alatti találkozást tesz lehetővé. Ennek oka, hogy a krízisállapotban kialakuló hatalmas belső feszültség csak meghatározott ideig – néhány hétig – viselhető el, ezután új egyensúlyi állapot alakul ki. Amennyiben a krízisintervenciós folyamat lezárultával felmerül az eset külső szakemberek számára történő átadásának szükségessége, akkor az erre vonatkozó döntést az áldozat és a pszichológus közösen hozzák meg, az áldozat kérése alapján.

Igény esetén a pszichológus terápiás csoportot szervezhet, vezethet. Ha megfelelő számú, azaz minimum 4-6, maximum 15 azonos problémával küzdő áldozat kerül a pszichológus látókörébe, akkor felajánlhatja és megszervezheti a csoportos segítségnyújtást. A csoportos ellátás keretében sor kerülhet például tematikus beszélgetésre, kognitív viselkedésterápiákra és különböző relaxációs technikák elsajátítását célzó csoportok megszervezésére.

 

A pszichológus feladata az áldozatoknak nyújtott közvetlen segítségen túl az önkéntesek képzésében, esetmegbeszélő rendszerében való részvétel is. (Részletesen lásd később.)

24 órás telefonos diszpécserszolgálat kialakítása és működtetése az érintett három régiót lefedve.

 

A diszpécserszolgálat tevékenységének az áldozatsegítő szolgálat támogatási rendszerébe való illeszkedése.

Az Ást. szerint – mint ahogy az korábban ismertetésre került – az áldozatsegítő szolgálat segítségnyújtási rendszere három körre tagozódik, a tájékoztatásra, a szolgáltatásokra és az állami kárenyhítésre. A diszpécserszolgálat által nyújtott támogatás – tartalmánál fogva – a tájékoztatás részét képezi. Ez segítségnyújtási forma nem kötött olyan eljárási, formai szabályokhoz, amelyek megakadályoznák azt, hogy telefonon, azonnal biztosítható legyen.

 

A diszpécser eljárása a hívás során az alábbiak szerint alakul.

o      A diszpécser munkája a hívás során a helyzet felmérésével indul:

-                mi történt pontosan, kik az érintettek a szituációban, kinek milyen segítségre van szüksége;

-                biztonságban van-e az áldozat;

-                az igényelt segítségnyújtási formák körülhatárolása a megfogalmazott problémák tükrében (a problémák közül melyikkel kell elsőként foglalkozni, mi az, ami ráér később, melyek a legkönnyebben megoldható problémák).

o      Ezután a hívó közreműködésével sor kerül a segítségnyújtás lehetőségeinek áttekintésére, az alábbi szempontok szerint:

-                a támogató háló felmérése, az érintett milyen megküzdési mechanizmusokkal rendelkezik, ki és milyen segítséget tud a környezetben felajánlani, milyen támogatási rendszerek használhatóak helyben;

-                az áldozatsegítő szolgálat segítségnyújtási formáiról, köztük a projekt keretében megvalósuló elemekről is szóló tájékoztatás;

-                milyen információkra van még szükség;

-                kivel kell a diszpécsernek kapcsolatba lépnie a szociális, gyermekvédelmi, egészségügyi ellátórendszerben;

-                szükséges és lehetséges-e az áldozatsegítő szolgálat felkeresése;

-                szükséges és lehetséges-e önkéntes küldése a helyszínre.

o      A fenti kérdések eldöntése után a diszpécser szükség esetén kapcsolatba lép a területi áldozatsegítő szolgálattal, a szociális gyermekvédelmi, vagy egészségügyi ellátórendszerrel, vagy önkéntest küld az áldozathoz.

 

A diszpécser tehát tájékoztatást ad az áldozatnak a lehetséges segítségnyújtási formákról, ezek elérhetőségéről, akár az áldozatsegítő rendszeren belül, akár a szociális, gyermekvédelmi és egészségügyi ellátórendszerben. A tájékoztatás emellett kiterjed az áldozatok jogaira, különös tekintettel a büntetőeljárásbeli jogaikra.

A diszpécserszolgálat működése folyamatos, 24 órán keresztül hívható, így a szolgáltatás ténylegesen bármikor elérhető az áldozatok számára. A hívások zöld számon, két ingyenesen hívható telefonvonalon keresztül érkeznek.

 

Önkéntes hálózat kialakítása és működtetése az érintett három régióra kiterjedően.

 

Az önkéntesek „alkalmazásának” célja, hogy a bűncselekmények áldozatai olyan településeken és olyan időszakokban is segítséghez juthassanak, ahol és amikor ez a projekt előtti rendszerben nem volt megoldható. Az önkéntesek toborzásánál az önkéntes szervezőknek arra kell figyelemmel lenniük, hogy a leendő önkéntesek a régió minden kistérségében megtalálhatóak legyenek, és a lehető legszélesebb idősávban végezzék tevékenységüket. Önkéntesként olyan büntetlen előéletű személyek jöhetnek szóba, akik legalább középfokú, különös méltánylást érdemlő esetben általános iskolai végzettséggel rendelkeznek és vállalják az önkéntes szerződés megkötését.

 

Az önkéntesek tevékenységének az áldozatsegítő szolgálat támogatási rendszerébe való illeszkedése.

Az Ást. szerint – ahogy ez korábban részletesen ismertetésre került – az áldozatsegítő szolgálat segítségnyújtási rendszere három körre tagozódik, a tájékoztatásra, a szolgáltatásokra és az állami kárenyhítésre. Az önkéntesek által nyújtott támogatás – tartalmánál fogva – a tájékoztatás vagy az érdekérvényesítés részét képezi. Ezek segítségnyújtási formák nem kötöttek olyan eljárási, formai szabályokhoz, amelyek megakadályoznák azt, hogy önkéntesek által is megvalósíthatóak legyenek.

 

Az önkéntes hálózat segítségével az áldozatok az alábbi segítségnyújtási formákhoz juthatnak.

o      Az önkéntesek a segítséget kérő áldozatnak tájékoztatást nyújtanak a különböző intézmények nyújtotta lehetőségekről, ezen belül az áldozatsegítő rendszer és a szociális, gyermekvédelmi és egészségügyi ellátórendszer szolgáltatásairól.

o      Az önkéntesek tájékoztatást adnak az áldozatok jogairól, különös tekintettel a büntetőeljárásbeli jogaikra.

o      Segítséget nyújtanak az ügyintézésben, az áldozatsegítő szolgálat kérelem-nyomtatványának kitöltésben, annak a szolgálathoz történő eljuttatásában, illetve szükség esetén az azonnali pénzügyi segélynek az áldozathoz történő eljuttatásában.

o      Lelki, erkölcsi és érzelmi támaszt biztosítanak az áldozatoknak.

 

Az önkéntesek két módon kerülhetnek kapcsolatba az áldozattal: a diszpécserszolgálat küldi őket az esethez, vagy a területi áldozatsegítő szolgálat munkatársai, attól függően, hogy melyik szervezeti egységnél jelentkezik a szolgáltatást igénybe venni kívánó áldozat. Mindkét esetben a szervezeti egység munkatársa (az esetet fogadó és kezelő diszpécser, illetve a területi áldozatsegítő szolgálatnak az esetet fogadó, kezelő munkatársa) dönt arról, hogy szükséges-e az önkéntes esethez küldése. Mivel mindkét szervezeti egység használhatja az önkéntes szervezők által elkészített naprakész nyilvántartási rendszert, lehetőségük van a leginkább megfelelő önkéntest kiválasztani a feladatra. Tekintettel arra, hogy egymás ügyfélnyilvántartó programjába (amelybe a segítséget kérők és a megtett intézkedések kerülnek) betekinthetnek, elkerülhetőek a párhuzamosságok, azaz nem kerülhet arra sor, hogy egy önkéntest két munkatárs egy időben küld egy esethez.

 

 

Közösségi Foglalkoztató fejlesztése alprojekt

A közösségi foglalkoztató a Pártfogó Felügyelői Szolgálat háttérintézményeként működő speciális intézmény, amelynek legfontosabb funkciója az alternatív szankciók, illetve helyreállító igazságszolgáltatási eszközök körének bővítése, új eszközök, módszerek kipróbálása, alkalmazása.

 

A közösségi foglalkoztató, mint a Pártfogó Felügyelői Szolgálat háttérintézménye speciális szolgáltatásaival (csoportos foglalkozások, szabadidő eltöltése, tanulássegítés, tanácsadás, álláskeresés) növeli a bűnelkövetők reintegrációs esélyeit, miközben költséghatékony megoldást jelent az igazságszolgáltatás és a társadalom számára. A célcsoportját elsősorban a pártfogó felügyelet alatt álló, büntetés-végrehajtási intézetből szabadult, javítóintézetből elbocsátott fiatalkorúak és fiatal felnőttek alkotják.

A közösségi foglalkoztató szolgáltatásai és a kialakítandó programok igazodnak a célcsoport életkori igényeihez és a körükben előforduló leggyakoribb bűnismétlési kockázatok (például képzettségi hiányosságok, vagy nem megfelelő képzettség, személyiségproblémák, önérvényesítés nonkonform módjai, kommunikációs-, konfliktuskezelési problémák, információbefogadási-, és kezelési problémák, szociális és szocializációs deficit, tanulmányi elmaradás, deviáns kortárscsoport hatása) kezelésére irányulnak.

A foglalkoztató programjain való részvétel a pártfogó felügyelet külön magatartási szabályaként előírható az ügyfelek számára, ezért a projekt hozzájárul a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának modernizálásához, az alternatív szankciók körének bővítéséhez Magyarországon. A közösségi foglalkoztató által alkalmazott eszközök között hangsúlyos a csoportos foglalkozások alkalmazása. A fejlesztés ezért magában foglalja a szakmai megvalósítók, a szakember célcsoport (pártfogó felügyelők) felkészítését a csoportos foglalkozások vezetésére.

A közösségi foglalkoztató egy intézményben koncentrálja a fiatalkorúak és a fiatal felnőttek számára magatartási szabályként előírható programokat és a társadalmi integrációt segítő szolgáltatásokat.

A szabadidő hasznos eltöltésének hiánya, a deviáns kortárs csoport hatása is a bűnismétlés kockázatait jelentik, ezért a közösségi foglalkoztató olyan nappali intézmény, amely közösségi térként is funkcionál, ahol lehetőség van kortársakkal való találkozásra, szakemberekkel való kötetlen beszélgetésre, strukturált szabadidő eltöltésre.

A közösségi foglalkoztató olyan többletszolgáltatásokat nyújt, amelyek a pártfogó felügyelők egyéni esetkezelési kereteit meghaladják (egyben kiegészítik), ugyanakkor lehetővé teszik a pártfogó felügyelői munka specializálódását, a személyre szabott, differenciált szolgáltatási struktúra kialakítását.

A közösségi foglalkoztató működése, a célcsoport számára nyújtott szolgáltatások részletezése.

A szolgáltatások ütemezését részben a külön magatartási szabályok előírását tartalmazó határozatoknak a megyei hivatalhoz való érkezése, részben a pártfogó felügyelők által közvetített szükségletek határozzák meg. A határozatok száma, a hivatalhoz való érkezésének ütemezése kívül esik a Pártfogó Felügyelői Szolgálat kompetenciáján, hiszen azt az ügyészség, bíróság munkája határozza meg. Az ütemezés részben építhető a pártfogó felügyelői véleményekben tett javaslatokra, ám sem a pártfogó felügyelői vélemény iránti megkeresések ütemezése, sem a javaslat elfogadásának időpontja nem tervezhető pontosan.

 

A közösségi foglalkoztató a pártfogó felügyelők által jelzett, a bűnismétlés kockázataként definiált problémák kezelésére kínál programokat. A bűnismétlési kockázatokat a pártfogó felügyelő tárja fel, tehát a szűrési feladatokat a pártfogó felügyelő az egyéni esetkezelés keretében végzi el. A csoportos foglalkozás olyan speciális estekezelési forma, amely megkívánja a pártfogó egyéni mérlegelésén túli, speciális szűrési feltételek meghatározását. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat jelenlegi szakmai álláspontja szerint a további kockázatok kezeléséhez (például tanulmányi elmaradás, munkanélküliség stb.) nem szükséges külön szűrési feltétel meghatározása, e kockázatok megállapítása a pártfogó felügyelők kompetenciájába tartozik.

 

A közösségi foglalkoztató szolgáltatásai önkéntes alapon is igénybe vehetőek a kriminálisan veszélyeztetetett fiatalkorúak és fiatal felnőttek által. Abban az esetben, ha egy-egy szolgáltatás, program esetében kapacitás hiány merülne fel, akkor a részvételre kötelezett személyek számára kell biztosítani a hozzáférést.

Alapszolgáltatások biztosítása.

A közösségi foglalkoztató által nyújtott alapszolgáltatások: ügyfélfogadás, információ-szolgáltatás, telefonos és személyes ügyintézés, egyéni tanácsadás.

A pártfogó felügyelet külön magatartási szabályaként előírható csoportos foglalkozások biztosítása az érintett fiatalkorúak, fiatal felnőttek társadalmi integrációját elősegítő viselkedéskorrekciója érdekében.

A csoportos foglalkozások alkalmasak bizonyos viselkedések átkondicionálására és készségek kialakítására, fejlesztésére. Az egyén személyiségében, kognitív képességeiben rejlő sajátosságokra, illetve a többségi társadalom szempontjából nonkonform viselkedési formák, illetve a speciális élethelyzetből fakadó problémák kezelésére differenciált csoportos foglalkozási palettát kívánunk nyújtani.

 

A csoportos fogalakozások (csoportos munkaerőpiaci tanácsadás, szociális készségfejlesztés, viselkedéskorrekciós, élménypedagógiai, értékkorrekciós) indításának feltétele, hogy a csoport indításához szükséges létszámú célcsoport tag (minimum 5-6 fő, de ez az egyes csoportokra irányadó szabályok szerint ettől eltérő is lehet) vonatkozásában van jogalkalmazói kötelezés, pártfogói felügyelői rendelkezés vagy önkéntes jelentkezés.

Valamennyi csoportos foglalkozást évente legalább egyszer indítjuk.

 

A tervezett csoportos foglalkozások tervezett tartama, gyakorisága:

 

Csoportos foglalkozás	Tartam (-tól -ig)	Gyakoriság
Szociális készségfejlesztés	10 alkalom	Hetente 1 x 3 óra
Viselkedéskorrekciós	12-18 alkalom	Hetente 1 x minimum 2 óra
Csoportos munkaerőpiaci tanácsadás	10-15 alkalom	Hetente 1 x 1,5 óra
Értékkorrekciós	10-13 alkalom	Hetente 1 x minimum 3 óra
Élménypedagógiai	6-8 alkalom	Hetente 1 x minimum 3 óra

 

• Szociális készségfejlesztés csoportos foglalkozás:

Az elsősorban drámapedagógiai elemekkel operáló módszer célja, hogy a fiatalok olyan tapasztalatokra, ismeretekre tegyenek szert, amelyeket eredményesen tudnak használni konfliktus- és problémahelyzetekben, illetve akkor, amikor negatív kortárshatásoknak vannak kitéve. A fiatalok azoknak az értékeknek és tulajdonságoknak az energiáit, motivációs erejét, amelyeket eddig normaszegő cselekvésekben mutattak meg, képesek legyenek áthelyezni egy konstruktív viselkedési struktúrába. Ismerjék fel erősségeiket, képességeiket, lehetőségeiket, amelyekre építve pozitív célokat tudnak meghatározni.

A szociális készségfejlesztés csoportos foglalkozások vezetésére a közösségi foglalkoztató munkatársait és pártfogó felügyelőket képezünk ki.

 

• Viselkedéskorrekciós csoportos foglalkozás:

A strukturált tanulási terápia szemléletű módszer célja, hogy a szociális készségek elsajátításával növelje a résztvevő autonómiáját, asszertivitását, belső kontrollját, a megfigyelési és kommunikálási pontosságát, a frusztrációtolerancia szintjét és ambícióit, illetve, hogy a fiatal jobban boldoguljon a hétköznapok által támasztott igényekkel szemben.

Alkalmazott módszerei a mintaállítás, a viselkedési gyakorlatok, szociális megerősítések és transzfer-tréningek.

A kognitív-behaviorista alapokon nyugvó (Goldstein) csoportos módszert több ország sztenderdizált formában alkalmazza bűnelkövetőkkel, amelyet a hazai Pártfogó Felügyelői Szolgálat a holland Pártfogó Felügyelői Szolgálat közvetítésével ismert meg.

A viselkedéskorrekciós csoportos foglalkozások vezetésére a közösségi foglalkoztató munkatársait és pártfogó felügyelőket képezünk ki.

 

• Csoportos munkaerő-piaci tanácsadás:

A módszer célja, hogy az egyén képessé váljon saját erőforrásainak aktivizálására, felhasználására, döntések meghozatalára, a megfelelő és realisztikus pálya megtalálására. A szakmával/elképzeléssel rendelkezők részére állás- és munkakeresési tanácsadást foglal magában. A csoportmunka nem csak időmegtakarítás céljából történik, hanem a csoporthatások következtében intenzívebb a résztvevők aktivitási szintje. Az egyes pályatanácsadás típusok hatékonyan végezhetők csoportban, így például a pályamódosítás, a pályaorientáció, életvitel, álláskeresésre való felkészülés, stb.

A résztvevők a csoportos munkaerő-piaci tanácsadáson való részvételt követő 3 hónapos utánkövetéses szakaszban továbbra is segítséget kapnak az álláskereséshez a közösségi foglalkoztató munkatársai, az önkéntesek és a pártfogó felügyelők közreműködésével.

A csoportos munkaerő-piaci tanácsadás foglalkozások vezetésére a közösségi foglalkoztató munkatársait és pártfogó felügyelőket képezünk ki.

 

• Élménypedagógiai csoportos foglalkozás:

A konstruktív pedagógiai szemléletre épülő foglalkozások kihasználva a kamasz, fiatal felnőtt életkori sajátosságait, a csoportos élmény-, izgalom-, kalandkeresés szükségletére alapozzák a beavatkozást. A fiatal a program során jól érzi magát, különös helyzeteket él át, észrevétlenül sajátít el egy sor készséget, képességet, amelyek a felelősségvállalás, a biztonságkeresés szempontjából nélkülözhetetlenek, például együttműködés, kölcsönös megértés, elfogadás, csoportnormák, értékrend, kölcsönös felelősségvállalás, segítségnyújtás, illetve önismeret, önbizalom fejlesztés a szociális tükrön keresztül, amit a csoporttársak nyújtanak a program során.

Az élménypedagógiára épülő foglalkozásokat alkalmazzák a drog-, illetve alkoholbetegekkel folytatott munka, valamint a bűnmegelőzés területén. Magyarországon egyelőre elsősorban az iskolai bűnmegelőzésben van jelen. A pártfogás területén élménypedagógiai foglalkozást elsősorban a fiatalkorú vagy fiatal felnőtt, drog-, illetve alkoholproblémákkal érintett kliensek számára kívánjuk elérhetővé tenni.

Az élménypedagógiai foglalkozásokat a speciálisan képzett pártfogó felügyelők vezetik, a tevékenység megvalósításához sporteszközök beszerzése szükséges.

 

• Értékkorrekciós csoportos foglalkozás:

A csoportos foglalkozás különféle módszerek, programelemek hatékony ötvözésére tesz kísérletet, a fiatalkorú bűnelkövetők szociális készségeinek fejlesztését megcélozva. Ezek a csoportmódszerek, a helyi közösség kiengesztelésére szervezett jóvátételi programok, kulturális programok és közösségépítés a sport és versenyzés segítségével.

A csoportos foglalkozást pártfogó felügyelők és a közösségi foglalkoztató munkatársai vezetik.

Kihelyezett csoportos foglalkozások biztosítása.

Az ország számos megyéjében akadályozza a csoportos foglalkozások fiatalkorú pártfogó felügyelet állók általi igénybevételét, hogy a megyeszékhelytől távolabb eső településeken élők a közlekedési költségekre rendelkezésre álló forrás hiányában nem tudnak részt venni.

A csoportos foglalkozásokon az érintett középiskolák kriminálisan veszélyeztetett diákjai, valamint a pártfogó felügyelet alatt állók együtt vesznek részt.

Kísérleti jelleggel, Borsod-Abaúj-Zemplén megye legalább 3 településén kihelyezett szociális készségfejlesztés és munkarőpiaci csoportos foglalkozásokat kívánunk szervezni, a helyi középfokú oktatási intézményekkel együttműködve.

Helyreállító igazságszolgáltatási eszközök alkalmazása.

A helyreállító igazságszolgáltatás alapgondolata az, hogy a bűncselekmény vagy normasértés elsősorban egy konfliktus, amelyet kezelni kell. Olyan eszközöket alkalmaz, amelyek célja a konfliktus előtti, eredeti állapot visszaállítása, az elkövetők felelősségvállalásra ösztönzése, a konfliktusban érintett minden szereplő aktív bevonása a konfliktus dialógussal, kommunikációval való megoldásába. A normasértő így nem egy rá kirótt szankció passzív elszenvedője, hiszen a módszer az ő aktivitására is épít, elvárja, hogy tettéért és annak következményeiért felelősséget vállaljon, valamint a megsértett személy vagy közösség által elfogadott lépéseket tegye meg a jóvátétel érdekében. Újdonsága a szemléletnek az is, hogy a résztvevők önkéntes közreműködésére épít.

 

• Családi döntéshozó csoportkonferencia módszer alkalmazása.

A család és az ügyében érintett szakemberek részvételével tartott megbeszélés célja, hogy a család képessé váljon a saját problémáira megtalálni a számára legmegfelelőbb megoldást, döntéseket tudjon hozni, valamint képes legyen a céljai megvalósítására felhasználni a szakemberek által nyújtott szolgáltatásokat. A módszer alkalmazási területei: családon belüli vagy kívüli verbális vagy fizikai bántalmazás, családtag bűnelkövetővé válása, családtag drog és/vagy alkohol fogyasztása, gyermekotthonból, javítóintézetből, illetve bv. intézetből való kikerülés utáni beilleszkedés elősegítése, iskolai beilleszkedés, iskolakerülés, iskolai konfliktusok stb.

A módszer rendkívül hatékonyan és tág körben mozgósítja az érintett egyén, illetve család és közösség erőforrásait, a változási folyamat menedzselésében érintett szakemberek széles körű bevonása mellett.

A szolgáltatást elsősorban a pártfogó felügyelet alatt álló fiatalkorúak ügyeiben kívánjuk elérhetővé tenni.

¨      Az alkalmazást megelőzően rövid tájékoztató anyagot készítünk a szakemberek számára és továbbítjuk az érintett helyi intézmények, civil szervezetek felé, illetve a helyi jelzőrendszeri esetmegbeszélő üléseken közvetlenül is adunk tájékoztatást róla.

¨      A módszer alkalmazására a projekt keretében pártfogó felügyelőket, valamint a közösségi foglalkoztató munkatársait képezzük ki.

 

A családi döntéshozó csoportkonferencia összehívására az esetgazda pártfogó felügyelő, vagy az eset végrehajtásában közreműködő közösségi foglalkoztató munkatárs tesz javaslatot a módszer alkalmazására kiképzett munkatársaknak, akik teamben döntenek a kérdésben. Tekintettel arra, hogy a Pártfogó Felügyelői Szolgálat a módszert jelenleg szűk körben alkalmazza, ezért felelősen nem becsülhető meg, hány ügy lesz alkalmas a módszer alkalmazására.

 

• Jóvátételi programok előkészítése és megvalósítása.

A jóvátételi programok célja, hogy a terhelt a bűncselekmény sértettjének, illetve a közösségnek okozott sérelmet ténylegesen, vagy szimbolikusan tegye jóvá. A fiatalkorú, illetve fiatal felnőtt elkövetők esetében törekedünk a közösség irányába szimbolikus jóvátételt kifejező programok megszervezésére. A jóvátételi programok biztosításának előfeltétele, hogy legyen olyan együttműködő állami, vagy civil szervezet, amely biztosítja a jóvátételi tevékenység keretét.

A jóvátételi programokba bevonni kívánt szervezetek bevonása során egyrészt építünk a megyei igazságügyi hivatal kiépített együttműködéseire, továbbá tájékozódunk a helyi nonprofit szervezetek programjairól, szükségleteiről, például a Regionális Forrásközpont megkeresése útján. A bevonáshoz tájékozódunk az Interneten, illetve személyes kapcsolatfelvételt kezdeményezünk.

A jóvátételi programokban együttműködő szervezetekről nyilvántartást vezetünk.

A jóvátételi programok tevékenységi oldalát az ahhoz kapcsolódó ismeretek (például környezetmegóvás) átadásával kívánjuk összekapcsolni.

Jóvátételi programként minimálisan az alábbi tevékenységeket kívánjuk megvalósítani a partnerek együttműködése esetén:

o   A Miskolci Állatkert és Kultúrpark területén végzett tereprendezés.

o   „Zöldkommandó”- lehetőség szerint éjszakai, valamint nappali virágültetés a település elhanyagolt közterületein. A tevékenység látványos, alkalmas arra, hogy az elvégzett munka hírértékű legyen, és a helyi közösség értesüljön a jóvátételi eredményekről.

o   A szimbolikus jóvátételi tevékenység fejlesztése érdekében bentlakásos gyermekvédelmi, vagy időseket ellátó intézménnyel is tervezzük az együttműködés kialakítását.

o   Grafiti eltávolítás: az egyik leglátványosabb és egyben legköltségigényesebb jóvátételi tevékenység, amelynek keretében lehetőség nyílik a közterek, középületek, lakóépületek falfelületeinek megtisztítására. A tevékenységet a grafiti eltávolítást végző civil szervezettel kialakítandó együttműködés keretében kívánjuk megvalósítani.

A jóvátételi programon való részvételt elsősorban a jogalkalmazó írhatja elő külön magatartási szabály formájában megnyilvánuló kötelezettségként, másfelől az ügygazda pártfogó felügyelő is rendelkezhet a részvételről.

Tanulást, munkába állást segítő programok.

A tanulási nehézségek, a tanulmányi deficitek leküzdésére egyéni és csoportos tanulmányi felzárkóztató, fejlesztő, korrepetáló jellegű foglalkozásokat  szervezünk, elsősorban önkéntesek bevonásával, ehhez tankönyveket és kötelező olvasmányokat szerzünk be a projekt keretében. Adományokból szerzett könyvekből mini könyvtár kialakítását is tervezzük.

Egyes tantárgyi korrepetáláshoz, illetve egyéni tanulási készségfejlesztéshez külső szakembert veszünk igénybe, továbbá önkéntesek is végeznek ilyen tevékenységet.

Részt kívánunk venni a Digitális Középiskola programban, ehhez számítógépeket szükséges beszerezni. A tanulási tevékenység támogatására tanulási mentorok rendszerét alakítjuk ki az önkéntesek köréből.

Egyéni munkaerő-piaci tanácsadást végzünk.

 

A tanulás segítés körébe tartozó tevékenységeket az ügygazda pártfogó felügyelő, illetve a közösségi foglalkoztató munkatársa javasolhatja, illetve a közösségi foglalkoztatóban elhelyezett tájékoztatás alapján önként is igénybe vehetik a közösségi foglalkoztató ügyfelei.

A szolgáltatást az álláskereső, illetve pályaválasztás előtt állók számára nyújtjuk, így lehetőség van a munkaerő-piaci csoportos tanácsadásban nem részesíthető személyek támogatására is.

A tanácsadást a munkaerő-piaci és (élethosszig tartó) pályaorientációs tanácsadás (LLG) speciális képesítéssel rendelkező pártfogó felügyelők, valamint a közösségi foglalkoztató munkatársai végzik.

Egyéni pszichológiai tanácsadás.

A pszichológiai tanácsadás heti 6 órában végzett szolgáltatás. A közösségi foglalkoztató célcsoportját képező és a pártfogó felügyelet alatt álló fiatalkorúak vehetik igénybe, az esetgazda pártfogó felügyelő szakember ajánlása alapján. Elsősorban azon ügyfelek/terheltek számára tartjuk fontosnak a szolgáltatás igénybevételét, akiknek az esetében a csoportos foglalkozáson való részvétel nem indokolt vagy kontraindikált, másodsorban pedig minden olyan esetben, amikor az egyéni élethelyzet pszichológus szakember tanácsadását indokolja. A beavatkozástól az ügyfél önbizalmának, motivációjának, döntési kompetenciáinak, önismeretének, konform magatartásának, felelősségérzetének erősödését várjuk.

A tevékenységet külső szakember, pszichológus végzettségű szakértővel kívánjuk megvalósítani. Mivel a tevékenység tanácsadás és nem terápiás jellegű beavatkozás, ezért a szolgáltatás igénybevétele szülői beleegyezést nem igényel..

Strukturált szabadidő eltöltésre irányuló programok.

A közösségi foglalkoztató a bűnmegelőzést szolgáló programok megvalósítása mellett közösségi térként is funkcionál.

Heti több napon szervezünk a strukturált szabadidő eltöltésére alkalmas programokat, ebből néhány:

¨      számítógép, internet hozzáférés irányított használata,

¨      éjszakai ping-pong bajnokság,

¨      sporteszközök használata, házi bajnokságok,

¨      házi könyvtár, társasjátékok igénybevétele.

 

 

Egyéb programok: háztartási ismeretek.

Ez a program elsősorban a szocializációs deficitet kívánja csökkenteni a kliensek körében. Olyan alapvető ismeretek átadása történik meg ezeken a programokon, amelyeket a fiatalok, elsősorban a fiatal lányok a családjukban korábban nem szereztek meg, és amelyek egy háztartás vezetéséhez, család fenntartásához, gyermekneveléshez és a következő generáció helyes szocializációjához elengedhetetlenek. Ezeken a foglalkozásokon főzési, csecsemőgondozási, gyermekellátási, háztartásvezetési, egészségügyi, nevelési ismereteket szerezhetnek a fiatalok, mindezt gyakorlatorientáltan. A cél tehát az, hogy a fiatalok készség szintű ismereteket kapjanak, amelyeket a jövőben a saját életükben alkalmazni tudnak.

 

 

Elítéltek többszakaszos, társadalmi és munkaerő-piaci reintegrációja és intenzív utógondozási modelljének kialakítása alprojekt

Az alprojekt  célja a munkaügyi központok, a megyei igazságügyi hivatalok (pártfogó felügyelői szolgálat) és a büntetés-végrehajtási intézetek közötti szorosabb szakmai együttműködés elősegítése és folyamatos biztosítása a fogvatartottak sikeresebb társadalmi és munkaerő-piaci reintegrációja érdekében.

A többszakaszos reintegrációs tevékenység-sorozat leírása

Első szakasz – Fogvatartottak tájékoztatása, toborzása.

Célja: a figyelemfelhívás, az irányba állítás, a realitással való szembesítés a társadalmi normák mentén, egyben felkészít a következő szakaszba való belépésre. Közvetett célja a fogvatartottak jövőképének kialakítása, formálása; a normakövető magatartás – előnyeinek – hangsúlyozása, amely a sikeres reintegráció része és alapfeltétele.

Tartalma: a reintegrációs program általános bemutatása, a munkaerő-piac jelenlegi szabályozása, a támogatási-képzési lehetőségek ismertetése.

Tevékenység: a reintegrációs tanácsadó által tartott, motivációs csoportfoglalkozás (tájékoztatás az aktuális munkaerő-piaci helyzetről), kérdőív felvétele a tájékoztatáson részvett fogvatartotakkal, fogvatartottak kiválasztása, egyéni fejlesztési terv elkészítése.

 

Bemenet: Az első szakaszban az általános motivációs csoportfoglalkozás (munkaerő-piaci tájékoztatás) a bevonásra vonatkozó ajánlások figyelembevételével akár a teljes fogvatartotti állomány részére is megvalósulhat (kivéve az életfogytiglani büntetésüket töltő, illetve az intézet parancsnoka által nem javasolt személyeket).

A program első szakaszában a fogvatartottak tájékoztatást kapnak. A tájékoztatás után a reintegrációs tanácsadó egy kérdőívet vesz fel a fogvatartottakkal, amely feltérképezi a fogvatartott szükségleteit és motivációját.

 

Kimenet: az első szakaszt lezárja annak felmérése, hogy kik motiváltak, s kik felelhetnek meg valós, a Munkaügyi Központ által kínált munkahelyeknek és képzéseknek. Az értékelésnél figyelembe kell venni a szabadulás várható időpontját, amely a további szakaszok végrehajtásának időzítését is befolyásolhatja.

Második szakasz – A fogvatartottak gyakorlati felkészítése (készségfejlesztés, tréning).

Célja: a realitással való szembesítés a társadalmi normák mentén, felkészítés a társadalmi-, munkaerő-piaci reintegrációra, a következő szakasz tevékenységére.

Tartalma: készség- és képességfejlesztő tréningek, pályaorientációs felmérés.

 

A szakasz megalapozásaként egyéni és csoportos felkészítés történik. Egyéni interjúval a motivációt, karrierhez való kötődést lehet felmérni, ebben az esetben kisebb az esélye a lemorzsolódásnak.

 

A második szakaszban megvalósítható tréningek:

A kialakított csoport tagjai az adott ciklusban 3 darab 30 órás tréningen vesz részt. A tréning típusa az intézeti tapasztalatok és a fogvatartottak jellemzői alapján változó lehet az alábbiak szerint:

·         agressziókezelő,

·         kommunikációs,

·         konfliktuskezelő,

·         önismereti,

·         életvezetési.

 

Jövőterv –„ szerződéskötés” a fogvatartottal

A szakasz lezárásaként a programban részt vevő szakemberek segítségével, az orientációs tesztek, valamint az egyéni interjú során szerzett információk alapján a reintegrációs tanácsadó elkészíti a kiválasztott fogvatartottak Jövő-tervét. A „szerződés” egyénre szabott szolgáltatásokat tartalmaz. A jövőterv elkészítéséhez alapvető szemléletváltás szükséges, hogy a terv ne egy egyoldalúan előíró „kötelezvény” legyen, hanem kölcsönösségen és valós együttműködésen alapuljon..

Harmadik szakasz – Szakma-képzés megvalósítása.

Célja: szakma elsajátítása, jövőkép erősítése.

Tevékenység: OKJ-s vagy betanító tanfolyami jellegű szakma-képzés megvalósítása. Az önkéntesen jelentkező fogvatartottak jövőtervétől, képzettségi szintjétől, valamint a csoporttagok szabadulásának várható időpontjától függően kerül meghatározásra a képzés típusa és hossza, mivel az OKJ-s és betanító képzések belépési feltételei és a képzés hossza is eltérő.

Az értékelési pontok, azaz az egyéni motivációs beszélgetés beiktatásának célja az ellenőrzésen túl, a képzésben résztvevő motivációjának fenntartása a szakasz végéig. Az eredmények értékelését a projektfelelős, az utógondozó koordinátor és a reintegrációs tanácsadó végzik. Az egyéni fejlesztési terv felülvizsgálatát a reintegrációs tanácsadó a projektfelelőssel és szükség szerint az utógondozó koordinátorral közösen végzi. A képzés egyúttal a következő szakaszba lépésre is felkészíti a fogvatartottat.

Negyedik szakasz – Intenzív utógondozás, munkaerő-piaci tanácsadás.

A negyedik szakasz alapvetően két szempont szerint vizsgálandó:

• 4.a. Kivezető szakasz.
• 4.b. Szabadulás és szabadulás utáni szakasz.

 

4.a. Kivezető szakasz

Célja: szabadulásra való felkészítés, motiváció fenntartása.

Tartalma: munkaerőpiaci tanácsadás, utógondozás (utógondozó koordinátor).

 

 

A kivezető szakasz a negyedik szakasz része, a szabadulást megelőző 6 hónap, és a fogvatartott szabadulás utáni beilleszkedésének segítésére fókuszál. A fogvatartottat szükség szerint további szakma-képzésre, valamint társadalmi beilleszkedésre, munkahelyen történő elhelyezkedésre készíti fel. Ebben a szakaszban a reintegrációs tanácsadó munkaerőpiaci tanácsadást végez, az utógondozó koordinátor az ügy által indokolt tartalommal és terjedelemben folytatja/megkezdi az utógondozást.

A szabadulás szakaszában azok maradnak a programban, akiknek van munkatapasztalata és/vagy kellő motivációja a munkaerőpiacon történő elhelyezkedéshez, a társadalomba való visszailleszkedéshez, továbbá a beilleszkedés szociális feltételeinek megteremtése érdekében megkezdett gondozás folytatása indokolt és a kiemelt három régió valamelyikébe szabadulnak. A fogvatartott az első, a második és a harmadik szakaszból egyaránt kerülhet a kivezető szakaszba. A programmal való kapcsolattartást és a program intézeten kívüli folytatását az utógondozó koordinátor, az önkéntes segíti tevékenységével.

Szakasz lezárása: szabadulás.

4. b Szabadulás utáni szakasz

Célja: visszailleszkedés a munka világába, a motiváció fenntartása.

Tartalma: munkával kapcsolatos tanácsadás, pályatanácsadás, Foglalkoztatási Információs Tanácsadás (FIT) szolgáltatásai, álláskeresési tanácsadás, utógondozás.

Szakasz lezárása: a szabadult sikeres beilleszkedése, elhelyezkedése. Értékelés, kliens mappa lezárása.

Szabadulás után a fogvatartott a területileg illetékes igazságügyi hivatalt, munkaügyi kirendeltséget felkeresi, ahol az utógondozó koordinátor (és az önkéntes), a munkaügyi kirendeltség ügyintézője által megkapja az elhelyezkedéshez (vagy képzéshez) szükséges személyre szabott segítséget, információt, tanácsadást.

 

Szabadulás után 180 nappal megtörténik a monitoring a projektfelelős, a reintegrációs tanácsadó és az illetékes utógondozó koordinátor együttműködésével. (A projekt befejezését követően a feladat az utógondozó koordinátorra hárul). A szabadulttal együttműködve, mérlegelve a szabadult szükségleteit megteszik a szükséges és lehetséges beavatkozásokat.

 

Abban az estben, ha a szabadult az önkéntes utógondozást nem veszi igénybe, nem jelentkezik a területileg illetékes utógondozó koordinátornál, az utánkövetés folyamata a munkaügyi központok regisztrációs adatbázisában szereplő adatokra korlátozódik. Ezért fontos a projekt megvalósítása során kialakítani az információ áramlás rendszerét a büntetés-végrehajtási intézet (projektfelelős), utógondozó koordinátor, valamint az RMK szervezeti egységei között (szolgáltató központ, munkaügyi központ), ami a kliens-mappa segítségével valósul meg.

 

Közérdekű munka büntetés végrehajtásának fejlesztése alprojekt

Az alprojekt rövid leírása

A közérdekű munka büntetés meghatározása

A közérdekű munka büntetés középsúlyos főbüntetési nem. Akkor alkalmazható, ha a büntetési cél szabadságelvonás nélkül is megvalósulhat, de ugyanez a pénzbüntetéstől nem várható. Legrövidebb tartama egy, leghosszabb tartama ötven nap, egy napi közérdekű munka hat óra munkavégzésnek felel meg.

 

Az alprojekt  célja a közérdekű munka büntetés végrehajtása új módszerének kidolgozása és kipróbálása a közérdekű munka büntetések hatékonyabb letöltése, valamint az elévült büntetések számának csökkentése érdekében.

esetben tájékoztatja a régiós közérdekű munka koordinátort a fentiekről.

A közérdekű munka büntetés csoportos letöltés fejlesztése alprojekt leírása

A csoportos közérdekű munka letöltések előkészítése, munkáltatók bevonása, jogalkalmazók érzékenyítése.

A tevékenység megkezdése előtt a jogalkalmazók érzékenyítésére és munkahelyekkel történő együttműködés fejlesztése, kialakítása érdekében a már letöltőhelyként működő és a bevonni kívánt munkahelyekkel, illetve ítélkező és bv. bírákkal- az érdeklődés függvényében, de legalább egy alkalommal- kerekasztal-beszélgetést szervezünk, a jó gyakorlatok bemutatása, a további együttműködések kialakítása érdekében. A kerekasztal-beszélgetést a régiós közérdekű munka koordinátor szervezi. A kerekasztal-beszélgetés során az adott jogterület különböző szereplői megismerhetik egymás nézőpontját.

 

A munkahelyekkel történő együttműködés kialakításán kívül cél a közérdekű munka büntetés csoportos letöltését elősegítő munkahely kijelölési gyakorlat fejlesztése is. A kerekasztal-beszélgetésre tehát meghívást kapnak az ítélkező illetve a bv. bírók is.

 

A munkahelyet a bv. bíró jelöli ki, előtte bekéri az illetékes pártfogó felügyelőtől a személyes meghallgatásról készült jegyzőkönyvet, a pártfogó felügyelői véleményt – ebben javasolhatja a pártfogó felügyelő a csoportos letöltés formáját és az adott munkáltatót, aki vállalja annak a végrehajtását - és a munkahelyi nyilatkozatot az elítélt fogadásáról. Ahhoz, hogy az ítélkező bírók a közérdekű munka büntetés letöltésére képes és hajlandó elítélt számára szabják ki ezt a büntetést, hogy a bv. bírók elfogadják a pártfogó felügyelők csoportos végrehajtásra irányuló javaslatát, illetve kijelöljék az erre megfelelő munkahelyeket, teljes körű tájékoztatásra, érzékenyítésre van szükség.

Együttműködési megállapodás tehát olyan állami intézménnyel vagy állami gazdálkodó szervvel köthető, amely az elítélttel a közösség érdekében végeztet munkát.

 

A kerekasztal-beszélgetés, a projektmunkatársak kommunikációs tevékenysége és legfőképpen a közérdekű munka szakmai koordinátor munkájának eredményeképpen megyénként szeretnénk átlagosan 2-3 munkáltatóval közérdekű munka büntetés csoportos letöltésére együttműködési megállapodást kötni.

 

Együttműködési megállapodások megkötése a letöltőhelyekkel

Az együttműködési megállapodások megkötéséhez szükséges előtárgyalásokat a régiós közérdekű munka koordinátor szervezi, vezeti. Az együttműködési megállapodásokat pedig az illetékes megyei Igazságügyi Hivatal és a munkáltató köti, a helyi sajátosságoknak megfelelően. A megyei igazságügyi hivatalok együttműködési megállapodásokat jelenleg is kötnek, így valószínűleg lesz majd olyan eset is, amikor már meglévő megállapodást kell kiegészíteni a csoportos letöltésre vonatkozóan. (Illetve a munkahelyek eseti jelleggel, együttműködési megállapodás nélkül is fogadnak elítélteket.)

A jelenleg hatályos együttműködési megállapodások egyéni letöltés végrehajtására vonatkoznak. A koordinátor munkatárs megkeresi azokat a munkáltatókat is, akikkel ilyen típusú megállapodás már született és ezekben az esetekben a cél, hogy csoportos letöltés végrehajtására történjen kiegészítés vagy módosuljon a már aláírt megállapodás.

 

A közérdekű munka büntetés csoportos letöltésének megvalósítása.

A közérdekű munka felügyelő együttműködik a megyei pártfogó felügyelői szolgálattal, különösen az ügygazda pártfogó felügyelővel. A közérdekű munka felügyelő a munkavégzés megkezdése, a büntetés letöltése, vagy végrehajtási nehézségek (pl. félbeszakításra okot adó körülmény beállta, vagy rendkívüli esemény észlelése) után haladéktalanul, egyébként havonta jelentést küld az ügygazda pártfogó felügyelőnek a büntetések letöltéséről. Szükség szerint javaslatot tesz az ügygazda pártfogó felügyelőnek intézkedésre. A közérdekű munka büntetés végrehajtásának első ellenőrzését a munkavégzés megkezdését követő 30 napon belül a pártfogó felügyelő a munka felügyelővel egyeztetve elvégzi. A közérdekű munka koordinátort a munka felügyelő folyamatosan tájékoztatja az ügymenetről.

A sikeres munkahely kijelölést követően a pártfogó felügyelő tájékoztatja az illetékes közérdekű munka felügyelőt és átadja a szükséges iratok másolatát. Így a közérdekű munkafelügyelőnek lesz egy saját aktája („TÁMOP 5.6.2.- KM csoportos letöltés” néven).

A jelzett akta az alábbi dokumentumok hiteles másolatát tartalmazza: bírósági határozat a közérdekű munkára ítélésről, a pártfogó felügyelői vélemény, a pártfogó felügyelői jegyzőkönyv a meghallgatásról és esetleges feljegyzések, munkahellyel kötött együttműködési megállapodás, munkahely nyilatkozata (amennyiben írásban történt), az ügygazda pártfogó felügyelő által végzett helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyve, jelenléti ív (amelyet heti bontásban vezet a munkafelügyelő, majd havi kimutatást készít ezekből, hogy a munkahely igazolni tudja a teljesítést.

 

A büntetés sikeres letöltését követően a jelenléti ív, a munkafelügyelő által erről készített havi kimutatás, majd a munkáltató által adott igazolás eredeti példánya bekerül az ügygazda pártfogó felügyelő által vezetett eredeti iratokat tartalmazó aktába. Az ügygazda pártfogó felügyelő ezek alapján megírja a befejezési jelentést, majd megküldi azt az első fokon eljárt bíróságnak, bv. ügyésznek, bv. bírónak. A „TÁMOP 5.6.2. – KM csoportos letöltés” egyedi számsorral ellátott példányát pedig a projektdokumentáció részeként külön tárolják a koordinátorok.

A közérdekű munka büntetés csoportos letöltésének végrehajtása ezzel az illetékes Hivatalnál befejeződött.

 

A közérdekű munka büntetés letöltését követően az elítélt önkéntes alapon igénybe veheti az intenzív utógondozás programelem keretében a szabadultaknak nyújtandó szolgáltatásokat. (pl. felmerült álláskereséssel, szociális ellátásokkal, lakhatási és egyéb problémák megoldásához segítségnyújtás).

 

A csoportos letöltést egy adott időszakban, megyénként 1-3 településen működtetjük, egy-egy településen hetente 2, illetve kivételesen 1 napot biztosítanánk az elítéltek számára a letöltésre. Ettől azt várjuk, hogy az adott munkanapon az elítéltek koncentráltabban jelentkeznek munkára, javul a büntetés letöltésének intenzitása. Az egy hétre megadott munkanapok száma függ az elvégzendő munka jellegétől, mennyiségétől, valamint az adott településen lévő elítéltek számától.

 

 

 

Programértékelő kutatások alprojekt: A projekt során megvalósítandó kutatások módszertanának és lebonyolításának terve.

A programértékelő kutatások célja, vizsgálandó kérdések

Az alprojektben a bűnmegelőzés területén dolgozó szakemberek és önkéntesek számára szervezendő képzési programok, illetve az elítéltek társadalmi és munkaerőpiaci reintegrációja érdekében bevezetendő többszakaszos modell értékelése fog megvalósulni. (A többi fejlesztés esetében a kutatási alprojekt a belső monitoring megtervezésében és lebonyolításában nyújthat segítséget.)

Az evaluációs vizsgálatok célja, hogy értékelje a fejlesztések, programok megvalósításának folyamatát, illetve a programok rövid távú, még a programidőszak alatt megvalósuló eredményét, hatását a fejlesztések országos bevezetésének elősegítése érdekében.

A szakirodalom és a gyakorlat az evaluációs vizsgálatok többféle fajtáját ismeri és osztályozza. Az egyik ilyen felosztás a logikailag és időben egymásra épülő vizsgálati kérdések mentén különböztet meg fázisokat/lépcsőket[1] (szükségletértékelés, a programot megalapozó elmélet értékelése, a program megvalósításának értékelése, a program hatásának mérése; a program költséghatékonyságának elemezése). Azt, hogy az egyes lépesek melyike végezhető el mindig az dönti el, hogy az adott program éppen a megvalósítás melyik szakaszában van. Míg a szükségletértékelés már a tervezés korai fázisában megvalósítható, a program hatásvizsgálatának a már viszonylag stabilan működő programok esetében van értelme, komoly költség- haszon elemzéshez pedig akkor érdemes hozzáfogni, ha egy adott program eredményessége már bizonyított.

A bevezetendő fejlesztések szükségletértékelése illetve elméleti hátterük elemzése már TÁMOP 5.6.2 projekt előkészítő szakaszában lezajlott, egyrészt a három kiemelt régióban a bűnmegelőzés területén dolgozó szakemberek és klienseik körében lefolytatott kutatás, másrészt a modellprogramokat kidolgozó munkacsoportok keretében. A projekt második szakaszában a programok megvalósításának értékelésére illetve a programok rövidtávon is megmutatkozó eredményeinek vizsgálatára vállalkozunk.

A programmegvalósítás folyamatának értékelése

Új, innovatív programok esetében nagyon fontos annak vizsgálata, hogy mennyire sikerül a terveknek megfelelően megvalósítani az egyes tevékenységeket.

A programmegvalósítás vizsgálata alapvetően két célt szolgál:

1. Fontos visszajelzést ad a program megvalósítói számára arról, hogy az eredeti tervek mennyire kivitelezhetőek, milyen nem várt problémákkal kell a megvalósítás során szembenézni.
2. Ahhoz, hogy később a megfigyelt hatást, eredményt értelmezni tudjuk, ismernünk kell a megvalósítás körülményeit, a program kivitelezése során felmerült problémákat, hiszen egy-egy program sikeressége nemcsak a program alapjául szolgáló elmélet, koncepció helyességén, de a megvalósítás minőségén is múlik.

 

A megvalósítás folyamatának értékelése mindkét alprojekt esetében az alábbi két kérdéskör köré épül.

1.      Eléri- e a program a célcsoportot: a célcsoport minden szegmense részt vesz-e a programba, vannak- e olyanok, akik kimaradnak.

2.      Megtörténik e terveknek megfelelő beavatkozás, biztosítva van-e a szolgáltatások hozzáférhetősége.

 

A programmegvalósítás értékelésének lehetséges kérdései alprojektenként:

A következőkben felsorolunk alprojektenként pár olyan kérdést, amelyek vizsgálata szükséges ahhoz, hogy az adott program megvalósítását sikeresnek vagy sikertelenek minősíthessük. A vizsgálandó kérdések pontosítása, a kérdések megválaszolását lehetővé tevő mutatók és a megvalósítás minőségi és mennyiségi kritériumainak meghatározása az értékelendő programok szakmai vezetőivel közösen a kutatási munkacsoport feladata lesz.

 

Bűnmegelőzési szakemberek és önkéntesek képzése alprojekt

• Mekkora a képzés iránt az érdeklődés: hányan jelentkeztek, ez mekkora aránya a területen dolgozóknak?
• Milyen szakterületről érkeznek a képzésre jelentkezők?

• Van-e olyan szakterület, amelynek képviselői alacsony számban képviseltetik magukat?

·         Mennyire hiányosak a képzésre jelentkezők ismeretei?

·         Milyen arányú a lemorzsolódás? Jellemzően kik azok, akik nem fejezik be a képzést?

·         Mennyire elégedettek a képzésben résztvevők a kapott szolgáltatásokkal (elméleti, gyakorlati órák, e-tananyag)?

• A tananyag lefed minden fontos területet (előadók és a képzésben résztvevők véleménye szerint )?
• Elegendőek a program számára biztosított (anyagi, személyi, tárgyi) források?
• Különbözik a program megvalósítása a három helyszínen (Miskolc, Pécs, Debrecen)?

 

Elítéltek több szakaszos, társadalmi és munkaerőpiaci reintegrációja és az intenzív utógondozás modelljének kialakítása alprojekt:

• Hányan vettek részt az egyes szakaszokban indított programokon?
• Mekkora az érdeklődés: hányan jelentkeznek önkéntesen az egyes szakaszokba és közülük hányan és milyen arányba jutnak be az egyes programokba?
• Kik azok, akik a legtöbb szolgáltatásból kimaradnak?
• A nyújtott szolgáltatások megfelelnek a célcsoport szükségleteinek?
• Mennyire hiányosak az egyes programokra, képzésekre jelentkezők ismeretei, képességei?
• Megfelelő a célcsoport tájékoztatása?
• A szolgáltatásokat megvalósító személyzet rendelkezik a megfelelő kompetenciákkal?
• A projektben dolgozó munkatársak hogyan értékelik a programok hasznosságát.
• Milyen a projektben együtt dolgozó, de eltérő szakterületekről érkező munkatársak közötti együttműködés?
• Elegendőek a biztosított erőforrások (anyagi, személyi, tárgyi) a szolgáltatások működtetéséhez?
• Hatékonyan használják fel a biztosított erőforrásokat?
• Van e különbség a program megvalósításában a helyszínek illetve az intézettípusok között?
• Mennyire elégedettek a résztvevők az egyes képzési programokkal, tréningekkel, szolgáltatásokkal?

 

A program eredményeinek értékelése

A programértékelő kutatások, hatásvizsgálatok legfontosabb kérdése, hogy vajon megvalósul-e a program által elérni kívánt cél, eredmény (esetleg nincsenek-e a programnak nem szándékolt –esetleg káros mellékhatásai), illetve, melyek azok a mechanizmusok, folyamatok, amelyek adott feltételek mellett kiváltják a várt hatást, eredményt.

E kérdések megválaszolása azonban nem könnyű, egyrészt nagyon szigorú módszertant kíván meg (erről részletesebben lásd a programértékelő vizsgálatok módszertana című alfejezetet), másrészt a társadalompolitikai szempontból legfontosabb hatások nagyon gyakran csak hosszú távon jelentkeznek és legtöbbször nehezen mérhetők.

A projekt két éves időtartama alatt ezért mi csak a projekt által közvetlenül befolyásolt rövid távon is megmutatkozó hatásokat és  az ezeket előidéző/kiváltó folyamatokat, mechanizmusokat tudjuk vizsgálni.

 

[1] Rossi, Peter H.- Mark W. Lipsey – Howard E. Freeman (2004): Evaluation. A Systematic Approach  (Seventh Edition ) Sage Publication